Erzsébet

2016.07.08 10:02

HUNGARIAN PART

Úgy érzem, már senkit sem érdekel semmi. Nihil van. Én sem találom a helyem. Nincs kedvem semmihez. Mégis csinálom a házimunkákat és közben arra gondolok /mert valamilyen oknál fogva még mindig gondolkodom, pedig ez az élet már abszolút nem igényli/, hogy miért nem tud befogadni ez a világ? Miért nem ismernek el? Miért van csak lehúzás és széthúzás?

Pozitívnak kellene lennem, hinni őszintén abban, hogy ez majd mind másképp lesz és csak még egyszer, csak még egyet kell lökni azon a szekéren és még bírni egy kicsit.

Megváltoztam, mert minden és benne mindenki változott és változik. Az élet nem várja meg, míg felkészülsz vagy míg elég türelmed és tapasztalatod lesz hozzá.

Borsó