Édes Nagyikám #87
HUNGARIAN PART
Édes Nagyikám ma lenne 87 éves. Szeretem Őt még most is nagyon, minden egyes napon emlékezem Rá, de a születésnapján különösen. Nem fogadott el úgy még senki sem, hogyan a Nagyikám, pedig sem a tetoválásaimat, sem a választásaimat nem értette sokszor. Végül persze megszerette mindig mindet, de őszintén kimutatta, ha valami vagy valaki nem tetszett Neki elsőre.
Rengeteget nevettünk, kifigurázva másokat vagy kínos szitukat meséltünk, amiket átéltünk. Volt, hogy annyira nevetett, hogy ki kellett szaladnia a mosdóba. Vagy nekem. Vagy patakzott a könnyünk és görcsölt a rekeszizmunk.
Előfordultak komolyabb beszélgetéseink is, az egyik ilyennél tudtam meg, hogy...na, ez marad az én titkom. :P
A lényeg: ha még élnek vagy él akár csak egy Nagyszülőd is, akkor becsüld meg, mert hiányozni fog. Az aranyos kis dumáival, a fárasztó részleteivel, az összezsugorodó kis testével, az újra gyermekivé váló lelkével. Minden kis gesztus és történet, minden szokás és hóbort.
Egy emberi élet nagyon rövid és soha nem tudhatjuk, meddig tart. Sem a sajátunk, sem másoké.
Borsó
