Bones
HUNGARIAN PART
Ma dél után 17 perccel megéreztem, hogy valami kemény darabka tolakszik lefelé a torkomon, de a nyelvemmel pont meg tudtam állítani, benyúltam a számba és kivettem. Egy CSONT-darabka volt az. Egy fog-CSONT-darabka.
Megkérdeztem a Héjam, szóljak-e a fogorvosnak, hogy valamit bent felejtett a számban, vagy valamit úgy megsértett, hogy letörött. Most már nincs olyan súlyos szájzáram, ki tudtam nyitni annyira, hogy mobillal bevilágítsak és megnézzem /laza 18 nap után/, hogy mi maradt nekem.
Héjam szerint /aki meglepően optimista/, hamarosan jobban leszek és mindez elmúlik majd, magam mögött hagyom végleg. Személyesen 2 hét után voltam a fogorvosnál, kontrollon, ahol azt mondta, minden rendben, nem kell aggódnom semmi miatt. A 3 varratból 2 már nincs meg, felszívódott, vagy kimosódott vagy bármi, de nincs már csak 1 bent. Az ínyem pedig még duzzadt, alig tudok ott finoman fogat mosni, amit muszáj, mert a lepedék nem szívódik fel, sajnos.
Tudom, hogy nem szabad túl sokat agyalni ezeken, mert az ember már úgysem tehet semmit, csak várhat és imádkozhat vagy remélhet. Csupán kissé felzaklatott ez az egész. Meg már picit elég.
Borsó
